-Héj Kook, itt vagy? – mély hang hallatszott.
A fiú olyan hirtelen pattant föl, hogy azt hittem kitépi a kezem. Halkan felszisszentem, de ha hallotta is nem foglalkozott vele.
-Megöllek! -jelentette ki suttogva.
Megpróbáltam magamra erőltetni a lazaságot mintha minden napos lenne, hogy hozzá bilincselnek egy sráchoz. A tarkómon felállt a szőr és tudtam ezt az arcot nem tudom magamra aggatni.
Tágra nyílt szemekkel lestem hogy mikor toppan be. Nevetés szűrődött át, majd cipők kopogtak.
-Hallod, Kook. Látnod kellet volna HoSeok fejét. – tompa puffanás majd hangos kacarászás csapta meg a füllem.
Egyre idegesebb lettem. A cipőm kopogott a parkettán, a kezem remegett és akkor beléptek. Szépen egyesével néztek rám, az arcukról leolvadt a mosoly. Kitágult pupillákkal néztek rám, majd a kezemre és a mellettem meg dermedt fiúra.
Bele néztem az egyik fiú szemébe és felismertem. Farkas szemet néztünk, felmértük egymást. Legalább is én így gondoltam, ám ekkor mosolyogva felém rohant. Védekezően felemeltem a kezeimet. Olyan szorosan ölelt magához, hogy levegőt venni is nehéz volt.
Mindenki minket figyelt, jobban mondva az engem átkarolót bámulták.
„Engedj!” felé küldtem az üzenetem, mire ö még jobban megölelt. „Engedj, vagy csúnya vége lesz!”. Nagy sóhajtással felállt, majd a kezét nyújtotta.
-Örülök a találkozásnak..... – „démon" fejezte be a mondatot magában.
-Szint úgy. – megráztam a kezét.
-Csak én nem értem a helyzetet? – fordult körbe egy alacsony srác – Taehyung soha nem pörgött be ennyire.
-Előbb azt kéne megbeszélnünk, hogy Ő mégis mit keres itt?
Erre én is igazán kíváncsi voltam, de a szemem még mindig az előttem álló srácon volt. A tekintetével végig mért, kicsit sem feltűnően. Felhúztam a szemöldököm, majd sípcsonton rúgtam.
Fájdalmasan felszisszent és mosolygós szemével rám nézet.
-Ha nem lennél lány most csúnyán végződne ez az egész.
- Haha, ezt te se gondoltad komolyan. – karba tettem volna a kezem, de megdermedtem. Egy kéz simult az oldalamhoz. Ahol hozzám ért forróság öntött el, ami szét áramlott az egész testemben. Lenéztem a kézre, a fejem felvette a paradicsom színét. Lassan követtem a keze útját. Előbb egy mellkast láttam meg és feltűnt, hogy nem emelkedik a mellkasa, pont úgy ahogy az enyém. A nyakán lüktetett egy ér, az arca piros volt, szemei a kezére figyeltek aztán a szemembe mélyedt. Levegőért kaptam, szinte egyszerre.
- Kookie hamarabb fogdos egy csajt mint én.
Ez megtörte a varázst. Elkapta a kezét, majd a szemét is leemelte rólam. Kitágult pupillákkal néztem a padlót. Na neeeeem. Ilyet nem játszunk. Csak lélegez semmi komoly. Egy srác, egy kéz az oldaladon majdnem a mellednél....... Ne ne is gondolj rá.
Az arcom tűz vörös lett és elszégyelltem magam.
Próbáltam meg nyugodni, de ezekkel a gondolatokkal nem igazán akaródzott, ám megcsörrent a telefonom és mindent kiűzött a fejemből.
A zsebemből előhalászva ránéztem a kijelzőre majd a srácokra. Felsóhajtottam.
-Szabadítsatok ki különben megismerkedhetek apámmal. Gondolom egyikőtök sem akarja.
És elindult a villámháború. Mindenki mindenkivel veszekedett. Egy srác legyintve otthagyta a társaságot, futólag bólintott amit viszonoztam. A fiúk még mindig veszekedtek.
-Nem hiszem el hogy elhagytad. – csapkodott az egyik srác.
- Véletlen volt. – szabadkozót a másik.
Durcásan levágtam magam a fotelbe, magammal rántva a fiút.
A kezei a fejem mellet voltak az orra hozzá ért az orromhoz. A lehelete perzselte az arcom. Szemei kikerekedtek és a lámpafényében csillogtak.
Egy halk nyögés volt a reakciója. A szemeim az ajkát nézték, amelyek rózsaszínek voltak és olyan teltek amik megdobogtatják az ember szívét. A szívem majd kiugrott a helyéről. Még soha életemben nem voltam ilyen közel egy emberhez. Emberhez? Még egy rohadt démonhoz sem voltam ilyen közel. De az a száj. Istenem. Csak úgy vonzotta a tekintettem. Még a nyelés is fájdalmas volt.
Becsuktam a szemem megszakítva ezzel a bambulásom. Mikor kinyitottam a szemem nagy ívben kerültem a szája látványát, helyette a szemébe néztem. Sötétbarna szinte már fekete.
Gyorsan mozgott. Felemelkedett majd beletúrt a hajába. Arcán piros foltok jelentek meg, én addigra már égő vörös voltam. A többi fiú nem vette észre a jelenetet.
Nagy levegőt vettem. Feszélyezett ez az egész helyzet. Óvatosan érintettem meg a bilincset. Megpróbáltam minél halkabban megcsinálni, de szokásom volt az elbaszás. Hangosan kattant egyet majd kioldódott. A fiú akivel össze voltam kötve megdermedt. A démon srác is meredten nézet rám.
Belenyúltam a zsebembe és elő varázsoltam egy csatot.
-Nem szeretem ha valakik ilyen lassúak. – felálltam megporoltam a farmerom és kihúztam magam.
-Köszönöm a hirtelen jött vendéglátást. – azzal az ajtó felé vettem az irányt.
A szívem a torkomban dobogott, de egyenes hátal kivonultam. Ahogy kiléptem a házból megcsapott a hűvös nyári levegő. Kapkodtam a levegőt hogy lenyugtassam a szívem. Kiléptem a kapun és körbe pillantottam. Fogalmam sem volt hol vagyok.
-Hé.
Megfordultam és a démon fiúval találtam szembe magam.
-A nevem Taehyung. – jobb kezét felém nyújtotta.
-Mimi.
Bizserget a kezem ahogy hozzá értem. A szőr felállt a hátamon.
-Még nem találkoztunk. Mikor költöztél ide? – kezeit zsebre rakta és úgy bámult rám.
-Ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése