A repülő utas terében halk hortyogások hallatszottak, az utas
kísérők cipőjének kopogását elnyomta a padlón heverő kék szőnyeg.
Az egyik ablak mellet ott ült Mimi. A lány kezében ott volt a
telefonja, keze pedig ölében hevert. Feje az ablak felé volt fordulva, szemeit
lecsukva pihentette. Szemhéjai meg-meg, rebbentek, amikor álmában új változás
érte.
A gépen sötét volt, a lámpákat már egy ideje lekapcsolták, hogy az
utasok nyugodtan pihenhessenek.
A még fent lévő emberek telefonjukat nyomkodták és ez zavarta a
mély sötétséget.
A gép halkan haladt előre, Mimit ez a halk dorombolás zavarta meg
álmában ó, majd ez ringatta őt újra álomba. Az út hosszú volt a pilóták számára
ám rövid az alvó utasoknak. A leszállás előtt negyedórával mindenkit
felkeltettek és a gépet újra betöltötte a halk duruzsolás. Mimi majd
kiugrott a bőréből, ahogy hallgatta az embereket. Telefonja rezget kezében.
"Apja nyugtalan volt, de nem a lánya egészsége miatt, hanem
amiatt, hogy beég a munkásai előtt emiatt. "Hisz kit érdekel a saját
lánya, ha egyszer ő maga a nagy főnök?" gondolta és túl komolyan
gondolta.
Mimivel már lassan tizennégy éve nem beszélt, sőt még nem is
találkozott. Mikor a lány kicsi volt, akkor is a nevelőnőre bízta. Most ennyi
év után újra találkoznak, méghozzá azért mert kicsapták a suliból. A férfi
bosszankodva rácsapott az asztalra."
Mimi elengedte a telefont és szomorúan vett egy mély lélegzetet.
Tudta, hogy az apja utálja, de most hogy megnézhette mit is gondol, mit csinál
ezért most már meg jeleni se akart a férfi előtt.
Hogy mire is képes? Ezt senki sem tudja. A démon felvigyázók
sokszor próbálták kideríteni, de soha nem jutottak egyről a kettőre.
A repülő dorombolva ért földet. Az emberek egymást fellökve
távoztak a gépről. A lány lépet ki utoljára a szabad levegőre. A hátizsákját
nagy nehezen felvette és elindult felfedezni a várost, nem akart apja elé állni.
A város hatalmas volt, sokkal másabb, mint ahol eddig élt, sokkal
több minden volt benne. Elállt a lélegzete, ahogy ide-oda kapkodta a fejét,
hogy mindent lásson. A táskája hátát csapkodta, lábai szaporán jártak. Valahol
tőle nem messze sikítást hallott, de nem foglalkozott vele.
A sarkon valaki teljes erőből neki ütközött. Mimi a földön feküdt
halkan nyögdécselve a rá nehezedő súly miatt. Zár kattanás hallatszódott majd
hangos fujtatás.
- Ne már. - a fiú hangja kemény volt és rekedtes a futástól - A
francba.
Felállt kezénél fogva felhúzva a lányt is.
- Áú. - kapott a lány a csuklójához - Mi a....
- Tudsz futni? - szakította félbe a fiú, majd a lány válaszát meg
sem várva húzta maga után.
...
A fiú napja hosszú volt, nehéz és egy csöppet lassú. Bár a
többiekkel sokat nevetek, baromkodtak mégis az, hogy folyamatosan az arcába
voltak a kamerák kicsit monotonná tette a napot. Az hogy elmehettek a piacra és
kicsit kikapcsolódhattak feldobta a nap végét, egészen addig amíg egy csapat
lány el nem kezdte őket kergetni. Szétválva próbáltak haza jutni. Mindenkinél
volt egy apróság, kisebb játékok amit vettek. JeonGuknál viszont egy bilincs
volt. Jobban mondva Jimin kapcsolta rá az egyik kezére.
Fájdalmasan
csapódott az alkarjára.
Nem akart megállni, pedig már nem sokan futottak utána. Még
gyorsabban kezdet futni, az egyik fordulóban azonban nem számított rá, hogy valaki
az útjába lesz.
Összefejelt a lánnyal, a térdét beverte az aszfaltba, a csípője a
lánynak ütődött. Fekete hajától hirtelen nem látott semmit, egy-két pislogás
után jobban szemügyre tudta venni a helyzetet.
A kezük össze bilincselődöt, fura pózban feküdtek az utcán,
miközben alatta nyöszörgött az ismeretlen lány.
Az emberek megnézték a furcsa párost, majd tovább haladva
szemtelenségükön beszélgettek.
Felálltak és a fiú húzni kezdte maga után a lányt.
-Lassíts nem kapok...levegőt. – fulladozott a lány.
A fiú lassított, de nem sokat.
-Miss Mimi! - mély dörmögős hang szólalt meg mögöttük –
Álljon meg!
-Fuss! – gyorsított be a lány, amitől a fiú hirtelen össze
rezzent, majd ő is gyorsított.
A fiú végig gondolta a dolgokat és nem volt más ötlete, mint
magával vinni a lányt a dormba. Megfogta a lán kezét csakhogy ne vágja a kezét
a bilincs. Gyorsabb tempóra kapcsolt és furcsán érezte magát, amiért egy lány
fuldoklás nélkül tudja tartani vele a tempót. Óvatosan jelzet a lánynak, hogy
merre menjen végül berobbantak a házba, majd bevágták maguk után az ajtót.
A lány nagyot sóhajtva nekidőlt az ajtónak és leguggolt, a fiú
térdére támaszkodott és úgy próbálta rendezni a légzését.
A lány furcsa volt számára, túl furcsa, de nem tudta hova tenni.
Furcsa érzés kerítette hatalmába és mire rájött mi a szája már
cselekedett.
-Pisilnem kell. – kínos csend telepedett rájuk, majd a lány
értetlen szemeit a fiúra emelte.
A házban néma csend volt, semmi nem zavarta meg a köztük lévő
szemkontaktust. A leány tekintettétől megmozdult valami a fiúban, de nem
vallotta be senkinek, még magának sem.
A lány szeme megvillant, mintha máshol lett volna, a tekintette
elködösült.
-Az a gáz hogy nagyon kell. – csuklott el a fiú hangja.
A lány felállt kedvesen rámosolygott majd megkérdezte a fiútól
merre menjen. Hangja lágy volt ahhoz képest, hogy több háztömb nyit futottak. A
fiú szíve majd kiugrott a helyéről és nem csak azért mert kifutotta magát,
hanem mert rossz elő érzette volt a lánnyal kapcsolatban.
Benyitottak a vécébe, ami nem volt valami nagy, egy ember épp
elfért. A lány az ajtón túl volt és próbált nem vérvörös lenni, miközben a keze
rossz helyen volt. Az ajtó túl oldalán lévő fiú talán még vörösebb volt mint a
lány és reménykedett benne, hogy a hat ember akik még kint kószálnak hamarosan
haza találnak.